Magam vagyok; egyedül, mégis bennem éltek,
szürke pesti utcán, túl sokan reméltek.
A hitben mégis bíztok, vágytok minden jóra,
szegénységben álmom, hogy jussak el az újra.
Minden ami szép, és minden ami koszos,
veletek nem vagyok, egyedül jó most.
Hiányzik, oly sokszor, mégis a szeretet,
melyet szíved legmélyéről, te is felveheted.
Nyugodalmas önmagam, járkálok az ÚTON,
szívemben gyertyaláng, add, hogy ki ne hunyjon!
Mert ha egyszer kialszik, évtizedek múlva,
akkor leszek én majd, hófehér és tiszta!
