|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Átkozott perc, mikor megfogantam,
mikor anyámtól életet kaptam.
Félárvának, szegénynek születtem,
szeretet nélkül neveltek engem.
Hibás gének, erős akarattal,
mégis életben maradtam.
Gyermekkorban felnőttségre vágytam,
csalódtam a felnőtti világban.
Jó szándékú vezér lakott bennem,
szép szavakkal, tudással neveltem.
Keményen küzdöttem sikerekért,
műveltségem mindennél többet ért.
Nem voltak vagyonra igényeim,
kielégültek szükségleteim.
Elszenvedtem sérelmeket,
de kaptam sok dicséretet,
elégedetten halok meg, pihenek.
Rögös az út a halálhoz,
a sok fájdalom megátkoz.
Hosszú ideje szenvedek,
átkozom a keserveket.
Kit szeretek, azt is bántom,
nincs már helyem e világban.
|
|
|
- október 25 2017 10:45:54
Egy bölcstől hallottam egyszer: aki még érzi, hogy szükség van rá, neki megadatik a további életerő. Igazán elégedetten persze ilyen értelemben sohasem lehet távozni az élők közül, hiszen ezt a szükségérzetet valami által megszakítva jön el éppen az elmúlás. Én mégis itt szükségét látnám a további tanácsadásnak, írásnak - mindenkire szükség van, amit saját magának is el kell hinnie. üdv.: párducos / Árpád |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
