|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Az ősz bejárja a határt,
hideget csöpörészget,
holt levél issza, pőre ág,
s az összes bokor részeg.
Már melengeti a telet
megrozsdállott ölében,
s úgy hagyja cserben a meleg,
hogy mégse érje szégyen.
Most fáj a föld, vad szerelem
cifrázza föl a lelkét,
időben addig van jelen,
hogy meg sohase leljék.
Az erdőn duzzad az avar,
alá búvik az élet,
a lélegzet új színt akar,
és bő álmot a fénynek.
A törzs göcsörtös, néma ránc,
még tűri az enyészet,
de szél pördül rá, mint a tánc,
és őrizi a fészek.
Valamit rejt a változás,
vagy csak a régi öl szül,
új tavasz, új madártojás,
s a világ beletörpül.
Úgy vagyok én is, mint a fa
a föléledő faggyal,
már szál izmom se hajlana,
de bajlódok magammal.
|
|
|
- október 29 2017 12:55:53
Csodás természeti képekkel, remek költői eszközökkel valóban vizuális élmény ez az őszi mámor. Találó, ízes kifejezésekkel teli, gazdag élettapasztalatot sejtető háttérrel, mondanivalóval ez a versed is fantasztikus.
Gratulálok! - Magdi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
