|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Egy rendhagyó vers halottak napjára
Halottak napján hívő emberekkel
virágcsokorral kezükben, telve temető,
nem mindegyiknél ugyanaz az oka,
hogy a mai nap, a temetőbe kimegy ő.
Legtöbbet az emlék és a fájdalom
az ami útjukat a sírokhoz vezeti,
de van sok, kit a lelkiismeret kínoz,
és a rég elkövetett bűnt, most itt vezekli.
Míg élt mellette, semmibe sem vette,
az emberi mivoltját sem adta meg neki,
mióta az anyja itt a sírban fekszik,
mindennap a sírját, virággal díszíti.
Ez itt a sírnál, csak egy önámítás,
ott fenn az anyja, már rég megbocsájtott neki,
amit most itt tesz, csak szomszédoknak teszi,
kik szó nélkül hagyják, a sírnál őt szenvedni.
Addig szeressük, míg itt él mellettünk,
őt simogassuk, ne azt a hideg keresztet,
a fejünkre tenné reszkető kezét,
amikor a szemei már reményt veszettek.
Többet ért volna, mint ma egy koszorú
soha sem kért ő többet, csak egy kis megértést,
életét mindig feláldozta értünk,
de mást nem kapott, csak a mindennapi sértést.
Soha a lelkiismeret legyen neked
ami téged ide, ki a temetőbe vezet,
hanem egy szeretett ember emléke,
ki ha elestél, akkor megfogta a kezed.
Gondolj rá, ha e sorokat olvasod
az élőket szeresd most, ne a halottakat,
nehogy ez legyen neked is a sorsod,
az örök tisztelet, az elég egy halottnak.
Mucsi Antal-Tóni 2011 November 1
|
|
|
- november 03 2017 12:45:13
Elgondolkodtató, fájdalommal teli versedhez szeretettel gratulálok! Zsuzsa  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 23. csütörtök,
Béla napja van.
Holnap György napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
