Debreczeni Zsolt: Ha te ott leszel velem!
/Ossian dalra!/
Csendes hóesésben, fagyos fuvallatban,
megdermed a víz, a jéggé fagyott tájban..
Szerelem, nem lángolsz, mert rideg sötétség van,
nem gyulladsz őrlángra, kőszívem egy katlan.
Gyújtsál fényességet, szeretetnek lángja,
napsütésben eljött, szerelmünk záloga!
Forró tavasz jön, a rideg tél után,
kőkemény szívem is, felolvad ma talán...
Parázsban hamvad el, a szerelem rózsája,
könnycseppben olvad fel, érzésünk mámora.
Arra a picike, halvány fényre vártunk,
ki e nehéz úton, lesz majd Örök Társunk!
