Jöjj ki onnan ember, nem vagy te már szürke,
ugrándozz, vidámkodj, a sűrű hóesésbe!
Mindenki sajnálja, ha elpazarolsz mindent,
ami szép lehetne, életedben, itt lent!
Földünkön a fény, ezer színt hoz létre,
szürkeség már nincs, csak rengeteg hópihe!
Ragyogás, mely a nap, fényéből kiárad,
boldogság szállott le, e békétlen világnak...
Hangos gyárak puszta, kietlen kéménye,
üzemek lankadó, túláradó léte,
Szmognak szürkesége, légszennyezés átka,
ez a mi hazánk, szép, de szürke bája.
Mégis van egy kiút, a fájó szürkeségből,
légy igazán kedves, éljél szeretetből.
Ha egy szép hajnalon, feléd jár a LÉLEK,
köszöntsd őt ujjongva, és ezer virág nyíl meg!
