Ahol távol vagy, ott távol van a Föld,
nincsen közel semmi, üres vonat jött.
Mégis lélek volt, és néhány furcsa alak.
árnyak a pusztában, titeket vártalak.
Bársonyos az ég, csendes minden álom,
nyugodt hóesésben, semmi ült a tájon.
Halkan egy virágszál, némán csak arra jár,
elveszett bimbóját, keresi a nyár.
"Mondd merre indulsz, és miért nem érkezel sehová?"
világok harcát most, miért rejted véka alá?
Ha néma füst csak gyászol, mert nem találtad meg,
akkor száll majd végtelenbe, egy magányos felleg...
