Megint egy éjjel és keresztet vetsz,
Hogy nincsen vége az életednek.
Lenn vagy a téren és elõre félsz,
Nehogy beléd kerüljön az a ****kés.
Álmodban a veríték nagyon is ver,
Mert szétlötték a fejedet ez már egy jel.
A haverok a család már nincsenek,
És nem tudom hogy mi lesz veled.
De haver ott lent már nagyon várnak,
Hóban fagyban esöben áznak.
És egy a céljuk a végzeted,
Hogy beteljesítsék ez egyre megy.
Imádkozol egyet de tudod jól,
Itt már nem segít a télapó.
Elfelejtesz minden nagyon gyorsan,
Egy reccsenés és az ajtó kattan.
Hátrafordúlni már nincs idöd,
Mert az ö szemükben már nincs jövöd
Csak a sírod az ami megmaradt,
Egy sötét dombon a fák alatt.
Senki se keres most már téged,
És ki tudja hogy hol jársz éppen.
De ott is mindig csak annyit mondasz,
Itt a vége már nincs bocsánat
