Debreczeni Zsolt: Egyszerűen hó!
Leesett, de még nem maradt meg, a fehér porcukor,
mely hideg és fagyos, de minden télen hull.
Hiszem, hogy sok hó lesz idén valamikor,
mert tavaly ez elmaradt, főleg karácsonykor.
Meghitt az ünnep is, ha fehér a nagy TÁJ,
szebb a mi szívünk is, ha szeretet is vár.
Egy meleg kunyhóban, vagy fagyos téli este,
együtt van a család, vidám szeretetbe.
Kandalló már izzik, jó a meleg szoba,
vágyak és szerelmek; a szeretet otthona.
Lángolj csak tűz lángolj, ne hagyjál el soha,
mert az utca hideg, fázni mentem oda.
Pici gyertya fénye, vagy hatalmas nagy őrláng,
odabent karácsony, idekinn a fagy vár!
Kemény minden lépés, megdermed a táj,
csak remény halvány fénye, ami mennybe száll.
Nincstelenek hada, állt a sátor előtt,
nekik a karácsony, idén hamar jött,
Bent pedig a család, ünnepli a kincset,
melyből oly kevés van, a fagyban kinn lévőknek.
Fordulj oda ember, nézd meg szegény fázik!
kincse szívében van, de az is dermedt, ázik...
Puhítsad meg lelkét, tedd rá a kályhára,
hogy felolvadó lelkét, melengesse társa.
Nem volt többé szépség, csak küzdelmes nagy hit,
boldogság az jött, mert minden tiszta itt!
Szegény ember vágya, hogy végre, egyszer, hátha;
elérhet majd ő is, a fenyőfa csúcsára!
Ott majd megláthassa, milyen jó a szépség,
van még itt a Földön, sok jó, és reménység.
Bőségesen étel, és minden jó csak neki,
hogy álmát megtalálja, egy angyal jött el neki....
Boldog karácsonyt nektek! |
|
