Végtelen élem homoklétem,
megbújok kristálypatakokban,
õszi kósza vihar hajigál,
õserõm izzik a sötétben,
szememben a Nap tüze lobban,
de elvakítom,ha testem szitál,
sivatagnépem az éj szelében
suhogva,lebegve messzire száll,
és kisimítja a hegyek arcát.
denes - március 24 2008 08:42:22
Homokvers a homokról, átélve, belegondolva.
zsuzsu - március 24 2008 15:43:59
Szia Santiago!
Versedet olvasva, valami egészem könnyed érzés fogott el. Állandó mozgása, könnyedsége teljesen átjött. Olyan szavakat használtál ( szitál, száll, suhogva , lebegve) amelyek nagyszerû eszközei a mondanivalódnak. Jó lett Szeretettel: zsuzsu
Maryam - március 24 2008 18:39:54
A végtelenség, szabadság érzését keltette bennem a versed.
Maryam
santiago - március 24 2008 20:10:49
Köszönöm nektek,a parányi is lehet hatalmas erõvel bíró,a vers ezt akarja üzenni.
Üdvözlettel :santiago
