|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Emlékszel, amikor kipattantak az első rügyek a fán
akkoriban súlyos keresztet cipeltem a vállamon.
Korhadt volt életem, de én felemelt fejjel mentem tovább
bíztam benne, hogy sebeim, már nem sokáig fájlalom.
Emlékszel, amikor nyáron a mólónál álltunk az éjben
velem sírtak a fák, tó tükre a könnyem törölgette.
Neked nagy szívdobbanással mirtuszból koszorút kötöttem,
nem vettem észre, hogy egy pók a hálóját szövögette.
Emlékszel mikor ősz lett, kopott padon ültünk kéz a kézben,
cirógatott a lágy szellő, arany levelek pörögtek.
Kifosztott lelkem bársonyosan karoltad redős kezeddel,
hiába volt, hogy köröttünk megőrült varjak keringtek.
Most itt a tél, gyémánt diadémot viselnek erdők, mezők,
lágy, hófehér habba takarózik a fagyos természet.
Puhán átölel minket, szelíden ringat, mosolyt lehel ránk,
körbevesz álommal, reménnyel, szeretettel, békével.
|
|
|
- december 21 2017 19:27:41
Kedves Zsuzsa, csodaszép vallomásod szeretettel olvastam.
Szívből elismeréssel gratulálok nagyszerű versedhez!
Margit |
- december 23 2017 16:07:42
Hangulatos versedhez szeretettel gratulálok: Radmila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
