Szeretem, mikor zúg a hajnali szél,
Mikor a hajamat borzolja könnyedén
Szeretem a napot mely lángoló
Hajnali reggelen vakító tûzgolyó.
Szememben a könny, kristályként ragyog
A csillagos éj, vakító szikrát szór
Szivárvány fénye festi a kék eget
Mond ki vagy? Ki lángra gyújtottad lelkemet?
Az éj sötét leple fátyolként takar
Bíbor palástjával a hajnal ébreszt majd
Madárka trillázik édesen az ágon,
Ébredj kedves! A tavasz jött! Látod?
