![]()
Debreczeni Zsolt: Homályos alakok, karácsonyi éjben
Homályos alakok, karácsonyi éjben,
mentek feketén, és halvány-hófehérben.
Egyikük egy árus, meg megállt az úton,
másikuk a lány, és haja mint a bársony.
Szürke kabátjukban, szellemként, ijesztőn,
misztikus sötétben, jártak ködben, lejtőn!
Kik voltak, nem tudni, de most egy a biztos,
hogy karácsony éjjelén, az angyal sem lesz piszkos.
Béke és szeretet, költözött a tájra,
kínzó fagyban, sárban, a szívem vágyát várva.
Elhittem, hogy a lány, ki Isten angyala volt,
szívében, szerelmén, sosem lehet folt.
Rejtélyes az éjnek, csillagporos álma,
kőszívű legénynek, vasból levő háza.
Minden ragyogásnak, akkor jön el napja,
mikor az angyal is, a karácsonyát várja..... |
|
