Őrült ez a világ, de átjutok rajta.
Este emlékeim közt kutatva,
álmomban Rád várva.
Elképzeltem, hogy hozzám beszélsz.
Rólam, a szerelmedről mesélsz.
Hogy varázslat történik, mikor írsz.
Hogy milyen szemet képzeltél.
Hogyan göndörödjön a haja, amit féltenél.
Milyen legyen a csókja, amit követelnél.
Hogyan csavarta el fejed, amit engedtél.
Igen vártam, vártam a csodát, a pillanatnyi valóságot,
érzésem súgja Nálad találom a boldogságot.
Nem tévedtem, őrület mi történik velem.
Égek, mint a tűz, lángol a fejem.
Nem akarom, hogy az éjszaka itt véget érjen,
és az álmomat valósággal felcseréljem.
Sokszor vártam, szerettem volna hallani,
hogy van valami, amit el akarsz mondani.
Emlékszel még?
Mi voltunk azok, akik tegnap és ma,
éltünk álmunkban.
Olyan volt, mint zene a zenében,
hatalmas nagy szerelem.
Nem lehet feledni, ezernyi emlékem.
Ha sorsom engedi, szeretném álmomat túlélni,
és egyszer kicsin részét Neked adni.
Ezt még el akartam mondani,
nem akarok az lenni, ki álmát előled elrejti.
Tudod, mit akarok? Szeretni! Szeretni! Szeretni!
Wino - december 27 2017 21:25:05
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm.
puszi Neked és én is kívánok nagyon Boldog Újévet.
Üdv. Jani.
szomorufuz - december 29 2017 15:22:29
Köszönöm szép versedet. Nagyon nagyon örülök, azért is, mert az utolsót tettem, fel a blogra. Készültem is írni.
Boldog Újévet, szép szerelmet kívánok Neked. Szeretettel ölellek - Szomorúfűz
KiberFeri - december 31 2017 09:50:10
Jani kérlek, ezt a remekedet nagy élmény volt olvasnom az év utolsó napján...
Szép munka és szeretettel olvastam.
Versed, kiváló, egyszerűen nagyszerű!
Poétaöleléssel és szeretettel: gratulálok!
KíberFeri
Zsuzsa
