|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Már semmi sem...
Írta Miklós Pénzár .
Már semmi sem vidít,
a szépség sem hevít!
Rám tört a magány,
pedig nem voltam pogány!
Nagyon szép volt életem,
megvolt szinte mindenem!
Életem nem tengettem,
hiányt sosem szenvedtem!
A harc volt mindig elemem,
sok dicsőséget szereztem!
Volt nő,paripa,fegyver,
Kivont kard kezemben!
Szerettem a vért látni,
nagy sebeket vágni!
Igaz, kaptam én is sokat,
sosem adtam meg magamat!
Fontos az volt,én adjak,
osszak halálos csapásokat!
A gyilkos harc megszakadt,
beláttam hibáimat!
Szögre akasztottam lantomat,
már rég letettem kardomat!
Minden, szép emlék maradt,
rozsda marta kardomat!
Némán vártam sorsomat,
akartam igazságomat!
Jobb nem lett semmi,
Lassan bele kellett törődni!
Áldozatként tovább élni,
Harcot végleg elfeledni! |
|
|
- január 17 2018 18:29:14
Csodaszép vers! Szeretettel, örömel olvastam: Zsuzsa |
- január 18 2018 15:39:00
"Lassan bele kellett törődni!
Áldozatként tovább élni,
Harcot végleg elfeledni!"
Csabám! Gratulálok versedhez. Szeretettel - Szfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 01. szombat,
Boglárka napja van.
Holnap Lehel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
