Debreczeni Zsolt: Kereslek és várlak!
Kereslek és várlak, még sehol sem talállak!
Hideg alkonyatban, megrémít egy álom!
Könnyed-puha szellő, úgy járja át testem,
hogy lelkem bele borzong, a fagyos végtelenben.
Meglátlak, és te vagy az, akire most várok?
vagy megint csak szélvihar, mely nem zavarja álmod?
Halk eső, hóesés, vagy vihar zúgó árja,
nem hoz ide békét, a hős szerelmes vágyba.
Merre vagy, miért nem itt, hol lépkedsz most drágám?
Kincsed széjjelszórtad, vagy nekem adtad már?
Hogy adhattad nekem, ha még itt se voltál?
nem értem, mit akarsz, de szívem téged vár.
Várakozás, álmok, halvány hajnali nap,
ragyogott az égen, citromsárga harmat.
Vakított a fényed, Isten tündöklése,
mennyei virágok, szép nagy örömére.
Szikrázó csillogás, és szélben úszó álmok,
merre vagy, hol lehetsz, kit szívem se látott???
Tengernek moraja, vagy gépek furcsa zaja,
elnyomták a hangom, és meg se álltak ma.
Itt vagy, de nem látlak, máshol vagy és félek,
hogy nem érted meg sohasem, irántad mit érzek!
Csak kereslek és várlak, és türelmes is vagyok,
és tudom, hogy átölelsz, és lelkem veled ragyog. |
|
Üdv!
