|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Kopog az eső az ablakon,
Tombolva mutatja alakom,
Kétkedve nézek a zárt ajtó felé,
A repedés a falon egy történetet mesél.
Alig múltam gyermek,
Te mindent elvettél tőlem,
Késve vérteződtem,
Elvesztem a történetben.
Meséket regéltem neked,
Történeteket ígértem lelkemnek,
Olyanokat, melyet könyvek sejtetnek,
Az átok szerelem fullasztotta elmémet.
Kértem tőled kegyelmet,
Ne zúzd halálra szívemet,
Reménnyel teli naiv szemlélet,
Kegyetlenül jártál el velem úgy hiszem.
Megannyi könny, üvöltő némaság,
Keserű gyógyszer a pohár alján,
Tönkre tettél a magad módján,
Felállni sose tudok tán.
Csak álca, mit viselek már,
Csak bohóc mosolya ez, láttad talán,
Miként a sarkon büszkeségem fedte,
Törött szívem minden karcolatát este.
Persze,
Gondolhatnád, hogy már rég por lepte,
Tetteidet szívemben, de nem,
Mai napig emlékszem rád és gyűlik a harag bennem.
Kérem a lelkem,
Reszket a szívem,
Bár tovább lépni ezzel,
Tudom jól, lehetetlen.
Mosolyogj rám, Istenem,
Szórj be a feledés ízével,
Lapogass a megértés tenyerével,
Hord egybe a hazugságot az igazság leplével.
Lassan fordítom alakom,
Ajtóról az ablakra vándorol,
Kopogó cseppeken túl úgy vélem,
Talán fel sejlesz még előttem.
Megrázom a fejem,
Tétován állok fel,
Minek esdekeljek egy szellemnek,
Rég más vár s te tudod ezt.
Múlt villanása ez,
Egy elporladt jövő reményéé,
Melyet egykor szívemben rejtegettem,
De ideje engednem.
Léted bennem epedez,
Jó mélyen, hogy sose érje el,
A sóvárgás apró szintjét,
Búcsút intek, szívem egy darabkája örökre tiéd.
|
|
|
- január 20 2018 19:42:29
Szeretettel gratulálok elgondolkodtató, szép versedhez:Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 06. hétfő,
Csaba napja van.
Holnap Appolónia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
