Napkorong

В порт не заходят пароходы...

В порт не заходят пароходы,
Во льду вся гавань, как в стекле.
По всей планете нет погоды -
Похолодало на земле.

Выпал снег на экваторе,
Голым неграм беда!
В жилах, как в радиаторе,
Стынет кровь - не вода.

В Стамбуле яростно ругался
Ровесник Ноя, сам не свой -
Не вспомнил он, как ни старался,
Такого холода весной.

На душе моей муторно,
Как от барских щедрот:
Где-то там перепутано,
Что-то наоборот...

Кричат на паперти кликуши:
Мол, поделом и холод вам,
Обледенели ваши души,
Все перемерзнете к чертям!

А на Юге Италии
.........................
И закованы талии
В кандалы.

1969
_____________________________

Gőzhajók nem kötnek ki…

Gőzhajók nem kötnek ki, jégben,
Üvegben mintha áll a dokk.
Az időjárás nincs kedvében,
Egész földünkre ráfagyott…

Az Egyenlítőn hó szakadt,
S a néger, jaj, pucér!
A teste védtelen maradt,
Nem víz hűlt benne: vér.

Sztambulban szitkozódott egyre
Noé kortársa: Nem lehet,
Mert erre biztos emlékezne,
Tavasszal ily kemény hideg!

A lelkem feldúlt és zavart,
Így hat az úri kegy:
Valami engem megkavart,
Valahol félremegy…

Templomnál szajkózzák koldusok:
Hidegből néktek is kijár,
S ha már a lelketek megfagyott,
Hát, értetek kicsit se kár!

Lenn, ott Dél-Itáliában
………………..............
És a csípők kalodában
Senyvednek.

1969

* * * * *