Béke van, és nyugalom, és senki se bánt.
idilli hangulat, szeretet járt át!
Itt vagyok, jól vagyok, minden meghitt, csendes,
döbbenetes létben, Uram, csak te vezess!
Zúg a monitor, és kattog a billentyű,
gépelésem zaja, csendesen egyszerű.
Várom már az estét, a táncot, sok jó zenét,
de addig létem öröme, csak kereste a helyét!
Furcsa, mégis hittem, valamicske jóban,
hangok nyugalmában, békém zálogában,
Mikor még nem vagy itt, de reményem, hogy leszel,
akkor majd a csendre, tán csak egy szív figyel.
Ő lesz kinek hangja, eléri a szívem,
fülemen keresztül, megérzi a lelkem.
Halkan meg-meg rezdül, majd némán felkiált,
te vagy itt ki bennem, érző szívet lát!
Olyan jóságos vagy, mennyei az álmod,
engem meggyógyítasz, szívem elvarázslod,
Parázsló, varázsló, felhevítő lényed,
mély szerelem járta át a csupaszívű tested.
Annak nyoma sincsen, hogy csend lakozott bennem,
most már megtaláltál, és veled vagyok, érzem.
Gyönyörű fénysugár, mely széjjelszorta álmát,
reménnyé változott, a csendet elnyomta hát!
Mégis-mégis tudom, igazság, vagy álom,
vagy csak képzelődtem, és éjjel csak rád vágyom.
Sokszor hajnalodik, úgy hogy nem vagy itt,
miért ültetsz ma haragot, ha békéd tova vitt?
Nem tudom, nem értem, e döbbent hatalmas csend,
miért lakik szívemben, mely szerelemért esd?
Külvilág, miért hagysz el, magány végzetébe?
miért nem ölel át, a tiszta örök béke?
Válaszok ma talán: türelem és hit,
ne add fel soha, szerelemes álmaid!
Mert a tündér akkor lehel majd rád csendet!
Amikor megleled, az egyetlen szerelmed!
