|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Egyszer, nagyon, nagyon régen,
nem volt még saját lakásom.
Ott, ahol én akkor éltem,
nem volt rokonom, barátom,
aki rám tekintett volna,
élve vagyok, avagy halva.
Volt akkor már saját címem,
zöld színű kemény kártyám,
ezt magammal kellett vinnem,
ez egy fontos igazolvány.
Mert ha bárhol összeesem,
senki nem tudná a nevem.
Enélkül, ha meghalok,
ingyen sírba temetnének.
Évek múltán a rokonok
hiába is keresnének.
Mintha nem is lettem volna
hírem, hamvam sem maradna.
Így múlni ki e világból,
bevallom, nem tetszett nekem,
gondolkodni kezdtem arról:
rendezzem saját életem.
Egyedül tényleg nem mehet,
nem jó így az egész élet.
Azóta sokan ismernek.
Van lakásom, feleségem,
akikkel boldogan élek.
Ma már nyugodt az életem.
Vannak új rokonaim,
kedves, hűséges barátaim.
Tartozom már mindenkinek,
pedig nem kértem kölcsön soha.
De itt kaptam kedvességet,
segítő erőt minden napra.
Éltető segítő szeretetet,
új célt kapott életemnek
,
|
|
|
- január 21 2018 11:50:36
Kedves Tibor! Szép emlékversed elismeréssel olvastam, szeretettel gratulálok hozzá: Zsuzsa  |
- január 22 2018 22:05:34
Én a bizakodást, a remények beteljesedését olvasom ki e versből, pozitív kicsengésű, ami nem feltétlen az emlékezések sajátja. Tetszett, üdv.: párducos/Árpi |
- október 03 2018 06:33:15
"tartozom már mindenkinek"
Ez a sor nagyon tetszik!
Pál apostol szavai jutnak eszembe, hogy ő is adósa mindenkinek, és hogy mi is tartozunk egymásnak a szeretettel.
Panaszkodás helyett hálás élet. A boldogság (egyik) titka.
Üdvözlettel: Árvai Emil. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 22. hétfő,
Zéno napja van.
Holnap Viktória napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
