Napkorong

Nem idegenek találták ki,
nem is ufók vagy más űrbéli,
nem működtetnek, vezényelnek
rajta dübörgő kerekeket,

nem is csak emberi akarat,
a föld fölött vagy épp az alatt,
mondhatjuk úgy is: vagány vágány,
nem előnyösebb, nem is hátrány,

páratlanul vagy feszes párban,
robog, bandukol enerváltan,
szembejövőt sosem érintve,
magasból akár földet lesve

nem kell képzelned soha-soha...
kívácsi vagy, ugyan micsoda
dolog lehet ez a rossz vagy jó ,
nem pazarlás-e róla a szó,

előrebocsátom, nem is kicsi,
mindenki másként véli-hiszi,
amire talán titkon gondolsz,
minden sztorit le csak nem rombolsz,

az a lényeg, hogy szembejövő
kocsira nem gondol igyekvő,
te se számíts ezen a pályán,
élet lenne folyton halálán,

klónokkal sem pótolhatóan,
ésszel, vagy ha csak álmod józan,
egyszóval: az idővágányon
van vagy nincs jól látható lábnyom,

csak folyton előre haladhatsz,
nem érdemes, le sem maradhatsz,
no jó, ha csak később nem indulsz,
akkor a célba is később jutsz,

születéseddel nem törődve,
halálodat el sem képzelve,
s ha néha mégiscsak tolatni
akartál volna, húz valami

különös erő, mágnesesség,
nap-, hold-, csillag-, űrbéli mérték,
vagyis inkább a kék bolygó-lét,
legyen világos vagy sötétség

begépelt idővonalon is,
ez most facebookba dobozolt kincs,
ahol e csapongó szöveg szól,
ahol dühönghetsz éjjel is jól,

tolatni tehát nem tudsz soha,
ez bizony nem autósztráda,
ne fordulj, ne halj idő előtt,
úgyis oly röpke a te időd,

csak szabály szerint haladj tovább,
egyszer betoppan a netovább,
Kronosz időben jelezni fog,
ha már a szíved végsőt dobog,

nem enged soha két karambolt,
mindent nem pótol kórház vagy bolt
időtörvények hosszú útján,
vízen vagy szárazon, élet kútján,

nem enged fölös katasztrófát,
énekeld hát a Kata-strófát
nyugodt tempóban, lazán, bátran,
táncold egyedül vagy épp párban,

vele örökre megfogadva,
mindig csak előre tolatva,
izgalmas áramlásba fogva,
közben félholtan kitikkadva,

később üdévé, frissé válva,
képzelt táblát magadra rakva,
a szóval sejteket itatva:
SZÜNET, majd indulj újabb útra!