|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
A zord tél fagyos tekintettel bámul rám
és a Hold vigasztalóan mosolyog,
már átölel milliónyi fénylő csillag,
mely az égen utat keresve bolyong.
Ahogy nézem egyre jobban nő és dagad,
körötte egy apró Nap épp lehullik,
megtörten lassan, némán a földre roggyan,
s erőtlenül, aléltan összecsuklik.
De Ő vigyáz rám most is, óvón és féltőn,
vigyázón átkarol, lágyan elringat,
már nyugodtan alszom, puha hó betakar,
míg a Föld szunnyad, álmomban már pirkad.
Egyszer csak feltámad a szél, fákat csapkod,
ó, mily fülsiketítő a jajgatás!
Hirtelen felriadok és körül nézek,
köröttem szundít a tettre kész kaszás.
|
|
|
- február 11 2018 20:54:33
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szép!
Remek vers!
Szívből szeretettel gratulálok!
Margit |
- február 12 2018 13:54:20
Zsuzsanna! Nagyon szépen íródott, de a váratlan fordulat végére elszomorító. Szeretettel. Éva |
- február 12 2018 14:33:53
Kedves Éva! Igen! Nem tudom kiverni a fejemből "Jagi" értelmetlen halálát. Ezért szomorú a vége... |
- február 13 2018 09:29:38
Szépen írtad, jó volt olvasni!
Szeretettel, elismeréssel gratulálok!
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
