Álomszõttesek rongyfoszlányait
benedvesíti a hajnali harmat,
álombéli rívó hegedûhúrja
már nem küld hírt rólad,
megtelek a látás és hallás
gyönyörével.
Még sötét part ágyam túlsó fele,
a derengés függönye lassan lehull,
karjaim keresztje téged ölelne,
ki már eltûntél váratlanul.
Crysty - március 26 2008 13:16:04
A második rész nagyon tetszett.
cookie001 - március 26 2008 13:46:50
...csak egy kicsit hiányzik?Fiúk,ez nálatok hogy mûködik?...
Mint mondjuk egy jó, reggeli,illatos kávé?...Ha ezt egyszer meg tudnám érteni!
zsuzsu - március 26 2008 20:55:15
Nagyon jó képeket használtál. Láthatóvá vált amit írtál. Nekem is a második versszak lopta be magát a szívembe. Szeretettel: zsuzsu
Maryam - március 26 2008 21:15:17
Különlegesen írsz, érdekes szavakat használsz. Az álomból a valósághoz vezetõ út néha fájdalmas.
