Lakat a szavakon,
Cérnával bontja ki alakom,
Bár csak máshogy volna angyalom,
Lelkeden csúszna hantom,
Mondd, hogy most jó,
Vesd el béklyód,
Töröld meg pantallód,
Kezdődjön az akció!
Zuhan a részletben az egész,
Mi lenne, ha nem vennéd észre merre mész?
Minden olyan cukor mázas,
Bolond az, ki másnak hat,
Szeressük a fekete helyett a rózsaszínt,
Meg se lásd a másikon a kínt!
Fokozd, mi hajt, mi részegít,
Talán úgy érzed, másként sincs?
Boldog a tudatlan,
Kedves a gyenge,
Édes istenem,
Legyen már vége!
|
|
