Tudod nehéz ez most nekem,
Elpazaroltam az életem.
Megpróbálok most már csak élni,
Nem nem akarok a gondolatoktól félni.
Hidd el nekem, nincs boldogság, nincs.
Álmod csak álom, káprázat, téveszmék, félelem, hamis kincs.
Tudom, álmodnod kell.
Szavam ott ismeretlen, ébredj fel.
Belül a hang, érzelmet pusztít, emészt,
Nem játszva a nagy világi színészt.
Nem akarom, de hagyom, hogy lásd bánatom,
mélyében ott rejtettem el vele ifjúságom.
Ne félj!! csak egyre halványabb a fény, remény.
Mert szerelmed , szerelmem itt, mint a versem véget ér…
