|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Egy hosszú nyélre szögelőzték dölyfét,
s a kazal horpadt oldalába döfték,
ott pihegett, lecsüggődve hunyóba
a legtöbbet a szalma martalóca,
az óvatosok messzire kerülték,
mert fortély teremtette és a szükség,
ha mozdulózták, soha nem volt szolga,
csak szúrt és húzott, más se volt a dolga,
s hogy jó szándékát semmi szó ne érje,
rávigyázott a kazal tetejére,
s a nyár örömét szüretelte bőven,
a havas markú, hideg télidőben,
s bár érezte, hogy simogatja lelkét,
az istállóból kiszökött melegség,
a nagy szerszámok halmazába téve,
csak hosszú csönd volt, olyan semmiféle,
az ő szakmáját senki más nem űzte,
hát tudására jogosan volt büszke,
csak kis darabot kapott világból,
de álmot épített sok szalmaszálból,
és mintha föltámadását szeretné,
csak lehevert a szétdőlt kazal mellé.
|
|
|
- március 07 2018 17:06:16
Remek versedhez szeretettel gratulálok! Zsuzsa |
- március 10 2018 13:22:07
Gratulálok és köszönöm, hogy visszahozta d a gyermekkoromat.
Főhajtással:
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. június 14. szombat,
Vazul napja van.
Holnap Jolán, Vid napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
