Ébren vagyok, mégis elálmodozom,
képzeletben kedves hangodat hallgatom...
hangod, mely félszeg kissé és zavart,
mégis milyen mély állóvizet kavart...
Szemed bársonya úgy vetül rám,
mint gyermeké, ki elsõ karácsonyán
repesõ örömét tartaná kordában,
ha tudná... - kezed fogságában
annyi szépet rejt az emlékezés,
annyira megejtõ, mint egy megérkezés...
szeretném arcodat még megsimogatni,
távolba hullámzó jó éjt suttogni.
reitinger jolan - március 27 2008 12:00:23
Suttogd és küld rezgéseid felé.
Üdv.J.
Magdileona - március 27 2008 12:28:44
Köszönöm szépen nektek!
ZETA - március 27 2008 12:37:07
A szerelem furcsa érzés szívünkben egy végzés, vagy õ vagy senki. Azért jó mégis szeretni. Tetszik az érzésed a versed.Üdv .ZETA
Purple Lighter - március 27 2008 14:36:49
nagyon szép, verses kötetbe illõ vers. purple lighter
