|
 Vendég: 90
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A lepke
Zöld lepke, mint hulló levél,
Melyet tovább legyint a szél,
Nem száll, virágot lepni meg,
Csak lenn, az út porán libeg.
Nincs feltűnő bársony meze,
Csilló pora, fénylemeze;
Virágkorát most éli bár,
Oly színhagyott köntösbe' jár…
Volt napja, volt, négy, tán öt is,
Hogy izlelt ő szerelmet is;
Most a jövőnek hint magot;
Nem fél, hogy a láb rátapod.
Szegény! ha rátoppantanék,
Pusztulna ő s egy nemzedék;
De oly bizalmas ott alant:
Mért bántsam a kis gondtalant?...
Élj, lepke! éld múló nyarad,
Ha még egy-két napod marad:
Jöhet vihar nagy-hirtelen,
S megfagysz esőn, hideg szelen.
Köszönd, hogy már tekintetem
Földhöz lapúl, nem föl vetem:
Ha bátran még fenn hordanám,
Rád is tiportam volna tán.
Mért nézzek a magasba fel?
E szép világ: egy köd-lepel;
Nem látom az ég madarát,
Csak téged itt s útam porát.
Nem a pacsirtát, aki szánt;
A napnak áldott fénye bánt;
De az anyaföld szintelen
Fakóján megnyugszik szemem.
Sorsom pedig, s egy méla gond
Egemből már a földre vont;
De nem remény-magot vetek:
Azt nézem: hol pihenhetek?
Írta: Arany János
Der Schmetterling
Der Schmetterling ist grün wie ein Blatt,
welches der Herbstwind verweht jetzt samt,
fliegt sie nicht von Blume zu Blume
nur dort unten, wie eine Dune.
Hat keinen auffallenden Samt Kleid,
keinen Glanz, und auch keine Falschheit,
obwohl ist sie, jetzt auf der Höhe,
sie ist kein Freund von hohen Töne.
Es hat auch schon Tage gegeben,
sie war von der Liebe umgeben;
jetzt sorgt sie eifrig, für die Herkunft,
hat auch keine Angst, von der Zukunft.
Und drauf treten, das wäre sehr schlecht,
stirbt sie und auch das ganze Geschlecht;
sie ist sicher unten am Boden:
Warum sollte ich, sie aus roden?
Leb‘ Flatter, leb dein letzter Sommer,
falls dir noch eins-zwei Tage bleiben:
Es kann der Sturm schlagartig kommen,
‘d erfrierst du im Regen vollkommen.
Dank dem, mein Blick nach unten werfe,
an Boden und nicht oben wende:
Wäre ich stolz, und eingebildet,
zerstampft hätte dich zielgerichtet.
Warum soll ich nach oben schauen?
Dort ist der Welt: Ein Nebel Haufen;
Sehe ich kein Vogel am Himmel,
nur dich da, und den Staubgewimmel.
Nicht den Lerchen, nicht einen der Pflügt;
der Sonne scheint so seelenvergnügt;
doch die Mutterland öd und farblos,
die Augen starren bewegungslos.
Das Schicksal ist ein trübes Los,
ich wurde plötzlich ruhelos,
und hege keine Hoffnung mehr,
schaue: Wo finde ich mein Schutzwehr?
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- április 09 2018 21:14:32
Nagyon szép versedhez szeretettel gratulálok: Zsuzsa |
- április 17 2018 16:16:26
Köszönöm Zsuzsa,
az olvasást és a hozzászólást ...üdv Tóni... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
