Debreczeni Zsolt: Ott vagyok...
Ott vagyok, hol furcsa, parányi hajnalon,
könnycseppektől ázva is, megőrzöd a dalom,
Hallgatom, hogy mindig, mélyen ver a szíved,
és álmodban is megtalálod, ki veled van és szeret.
Most pirkad már, és érzem, hogy közel vagyok már,
aprócska hitedhez, mely álmaid közt jár.
Kincsek, melyek tiszták, és fényesen ragyognak,
én ott vagyok, s te ott vagy, ahol lenyugszik a Nap.
Sima arcod látom, és érzem puha lelked,
mert itt vagyok, s te itt vagy, és nem kell többé félned!
Mert érzem azt, hogy érzed, és ragyog minden álom,
mely otthagyott az éjben, és már csak én látom!
Kincsek apró fénye, mely annyi helyen csillan,
kialvó gyertyaláng, mely fényét őrzöm halkan.
Könnyed szelek szárnyán, eltűnt minden bánat,
ott vagyok,hol kincsét, megőrzöd a mának.....
|
|
