|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Bár ragyog a nap, nem látsz tisztán,
szürkehályog a szemeden
tesz róla, hogy éveid súlyán
még inkább nehezítsen.
Amerre nézek, botok hevernek,
de már nem elég, nem elég...
tizenöt éve, hogy kínoz a lábad,
nem engedelmeskednek rég.
Ez a ház már hőskor-múltat idéz,
itt lettél ifjú asszony, s anya,
itt élsz immár hatvanhárom éve,
ideköt az élet összes gondja.
Képtelen vagy elszakadni innen,
pedig kín már a komfort hiánya,
ám csak itt vagy lelkiekben otthon,
s ez a kényelmet felülbírálja.
Még tisztán látod magad s a világot,
bár szavakat olykor nehezen találsz,
hited a jóságban, szeretetben éled,
múlik az idő, s te egyre jobban fájsz.
Mindenből a legjobbat érdemelnéd,
pihenést, nyugalmat, szépet és jót,
ám csak szeretetre, ölelésre telik,
s vágyni örökké az anyai szót.
Minden nappal rövidül az élet,
fogy a gyertya, hidegebb a tél,
amíg velünk vagy, minden napunk drága,
úgy lenne jó, ha boldog lehetnél. |
|
|
- május 06 2018 13:27:44
Gyönyörű versedhez örömmel gratulálok! Szeretettel: Zsuzsa |
- május 06 2018 18:59:31
Kedves Magdi!
Nagyon szép, de szomorú hangulatú anyák napi gondolataid, szeretettel olvastam.
Szívből elismeréssel gratulálok versedhez!
Margit |
- május 07 2018 14:14:19
Nagyon köszönöm nektek, kedves Zsuzsa, Ica, Margit - örülök, hogy olvastatok.
Szeretettel: Magdi |
- május 07 2018 15:41:35
Kedves Magdi!
Megható versed emberi és szívbéli, öröm volt olvasni.
Szeretettel: Viola  |
- május 07 2018 15:59:58
Nagyon köszönöm, Viola kedves! |
- május 08 2018 10:03:46
Különleges hangulatú a versed, jó és tetszik!
Elismeréssel: vivát!
KíberFeri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 18. hétfő,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
