Napkorong

... és íme a csúcspont, amit a lélek megérint,
lázadáshoz vezet, míg dalokat hordoz szárnyai között,
hihető-e az, hogy a szenttűz egyszer kialszik, és az, hogy
a múzsák megtévesztő kívánságok lesznek?
Veszta szüzek - istennők -, amikor lábaitok oltárokon áll,
mikor a tavasz itt van újra, mint máskor,
nem változik a Föld, és oly szilárdan áll, mint egy szikla, pompásan,
miért mennétek újra fel a nyugalom égboltjára?
S ha a világotok zárt, ereszkedjetek le a rózsák közé, mert a májusi illatok dicsőítenek, istenítenek...
felemelők, és a szőke éj,ami a szűz rétre fekszik,
ő lesz a természet újjászületésének a fénye,
az egész örökkévalóságnak emberi megpillantása, benne a reménnyel.

Jöjjetek ... madarak csicseregnek, a virágok színesednek,
énekeljetek... mindarról ami nemes... kedves... édes és még nem halt meg,
az érzés és a jóság egyformán lehet veszendő,
öreg szívből, emberből, állatból lehet,
de a virágokból, csillagokból semmi el nem mozdítható.
Jöjjetek... a madarak csicseregnek... összeér szívünk, lelkünk májusa...
jácint... kökörcsin... gyöngyvirág... kakasmandinkó - ó be szép ! .

El szeretném feledni, hogy e világi vagyok,
inkább hiszem, hogy az égből jövök,
Veszta szüzek, tőletek csak egy boldog éjt kérek,
mert abban a boldog éjben, ami a csillagokkal jön fel,
és rózsaszín virágokat fed, s kék erdőket takar,
igen ott, abban az átlátszó légben visszajön a megbékélés,
dúdolni kezd a forrás vize, és az erdő vidám, csicsergéstől hangos,
minden fájdalomnak vége szakad, és versek szólnak a pengő lantokon,
falevelek zizegését őrzi a vizek csobogása... minden tiszta harmónia,
és mintegy csodálatos parancsolat,
felszáll a sok nyíló virág illata,
és csicseregnek a madarak,
a rózsaillattól megrészegül a levegő,
s elérkezik a fülemülék májusi éjszakája...
kedvesem a Május, ő egy igazi Nő.