A rózsák, amiket tőlem kaptál,
rég elvéreztek, hervadtak lettek,
de más virágok tüze, amelyek nem aludtak ki,
ajkaimra parazsat tettek.
Szemeidben az ég kék virágát hordod,
ifjúságunk napját bibéin, szirmain,
arról mit sem tudva,
hogy én onnan szippantom be illatod.
Megrészegítesz, akár egy jó bor,
ahányszor feléd indulok
Syrah, a szerelemnek városa,
gyújtja tűzre arcomat, hogy elégjek.
S míg te alszol, álmaidban járok,
rabod vagyok, úr is vagyok,
örömben fárasztalak,
bolondozok... bolondítasz, és megbolondítalak.
Jól tudom, akarod, és mégsem,
jól tudom, vágyod, de nincs merszed,
de én akarom, és merészkedem,
gyűlöllek, de kimondom... imádlak.
|
|
