Poros polcokon nyugszanak õk,
A régi, elfeledett gondolat vivõk.
Rásüt a fény a papírhalomra,
Vajon melyik lesz a szerencsés ma?
Melyiket veszik kézbe végre újra?
És ki lesz a fõhõs, mi lesz a búja?
Kardpárbaj lesz vajon, vagy szöktetés?
Börtön, szerelem, vagy fõvesztés?
A kis bogarak megadják a választ,
Csak értened kel, mind téged várnak.
Képeket adnak, érzelmeket
És túlfûtik a képzeleted.
Mindegy, hogy régi vagy új a lap,
Egy könyv ugyanaz: álmokat ad.
denes - March 29 2008 04:58:57
Nagyon szépen leírtad és a végszó különösen tetszett.
zsuzsu - March 29 2008 06:55:55
Szia Meave!
Valóban nem ártana idõnként visszanyúlni - ahogy te írod - a nagy gondolat vivõkhöz, hogy a mai embereknek is érzéseket és álmokat adjanak.
Szeretettel: zsuzsu
ZETA - March 29 2008 08:11:34
Moly rágja a lapot, talán a napot is. Benne a múlt mi szívünkben megújúlt. A képzelet szárnyal, megkûzd az árnnyal.Nekem megmozgatta a fantáziámat.Üdv.: ZETA
Meave - March 30 2008 13:13:33
Köszönöm mind a hármotoknak!!!! Örülök, hogy tetszett.
Meave - May 23 2008 18:38:37
Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett.
Örülök, hogy tetszett.
