Ó zord falak úgy tiporjatok össze
Mint szõlõt a prés alatt, hoy jó bor legyen belõle
A halál ez mit senki nem érthet
Elmúlásból így lesz új élet
Tán szíve is ezért fekete
Megtisztuljon egy igaz szerelemre
Mit elhozhat a novemberi esõ
S tudom soha nem késõ
Így hát várok s érlelõdök, mint a jó bor
Mert tudom rád találok majd valahol
Betakarlak s megcsókolom szép arcodat
Majd azt hazudjuk ez mindig így marad
De míg közös álmunk szép
Lesz sok ezer boldog emlék
De mint felbontott bor ez is elmúlik egyszer
Mindezt újrakezdjük máshol új szerelemmel.
denes - március 29 2008 04:57:26
A szerelem és az érlelõdõ bor kapcsolata jó példája a fokozatosságnak, a kiteljesülésnek.
Ezt éreztem belõle végig.
Hegyman - március 29 2008 09:12:28
Kicsit szomorú a vége. Elveszed az illúziót hogy a szerelem örök. Mert valami kicsi ha új szerelem jõ is az elõzõbõl mindig megmarad.
bizkit - március 29 2008 22:36:43
Kössz a kommenteket igyekszem még hasonlóakat alkotni
