Indultam, kétségek, és megalkuvás közt,
érkeztem csendesen, örömkönnyem jött.
Álmodtam virágot, csodásat és szépet,
hittem a csodákban, és zártam csodás évet.
Vártam az igazra, mely gyorsan jöhetne el,
hittem, a jóságban, hol ezer béke a jel.
Néztem a csillagot, mely magányosan ragyog,
és elhittem a szépet, hogy tisztasága vagyok.
Végére remény lett, százezer rózsában.
illatát ontotta, ezernyi virágban.
Álmodás a fényben, mely nem alszik ki soha,
indultam, boldogan, és célba érek, hogyha,
