|
 Vendég: 96
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Kértem én bátorságot
és még jószerencsét az útra
ám ha a sors közbeszól
nem futotta volna búcsúra.
Felhők úsztak nyugodtan
majd hirtelen zuhanni kezdtünk,
maszkok lengtek mindenütt,
azt hittem nincs tovább: elveszünk.
Semmit se tudtam tenni
némán ültem, dübörgő szívvel
reméltem vakon bízva
de már barátkoztam a vízzel.
Velőt tépő sikítás
és pánikhangulat kavargott,
aztán csak elmúlt a vész
és a zaj lassan alább hagyott.
Ott kint pihent a tenger,
cirógatta a lágy Napsugár,
átölelte sok pálma,
égig érő, meseszép, sudár.
Békés, dzsungel vigasztalt,
balzsammal gyógyította szívem,
aromája, varázsa
egy álomországba repített.
( a vers tartalma megtörtént)
|
|
|
- szeptember 02 2018 10:59:10
Kedves Melinda! Hát igen... Köszönöm szépen kedves szavaid!  Zsuzsa |
- szeptember 02 2018 13:56:41
Kedves Zsuzsa !
Írhatnál belőle egy történetet érdeklőséssel olvastam
Szeretettel : Tibor |
- szeptember 02 2018 14:19:26
Kedves Tibor! Lehet hogy majd írok egyet, később... Köszönöm Zsuzsa |
- szeptember 02 2018 16:27:40
Kedves Helen! Igen...erős lélek kellett ahhoz, hogy túl tehessem magam aránylag hamar az átélteken. Köszönöm szépen: Zsuzsa |
- szeptember 02 2018 19:46:20
Drága Zsuzsa!
Borzasztó történet. Milyen jó, hogy ott volt az a "hajszál", szerintem a védőangyalod. Jó, hogy itt vagy és leírtad.
Szeretettel: Viola  |
- szeptember 02 2018 20:18:03
Drága Viola! Igen, csak az őrangyalom óvhatott meg. Köszönöm szépen: Zsuzsa |
- szeptember 06 2018 10:52:58
EliSu kedves, ez bizony elég megrázó történet... Kiviláglott itt is, hogy mennyire fontos a szerencsés kimenet a végére...
Nagyon átéltem!
Szeretettel gratulálok a leírásodhoz!
KíberFeri  |
- szeptember 26 2018 16:50:25
Kedves Feri! Köszönöm szépen kedves szavaid és az olvasást: Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
