|
 Vendég: 91
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Semmi sem olyan gyönyörű, mint a varázslatot vonzó erdő,
olyan mint a lélek... a falevelek imádják árnyékos titkaikat,
és sehol másutt nem tudsz úgy elveszni,
mint a keskeny ösvényein... hol a zöld boltíve megbabonázza a szemeket.
Szép a hegy, ahogy a homlokát az ég felé emeli,
szép a rét, a zöld tengerként fedi,
szép a csendes óceán a lázadó hullámaival...
de semmi nem utánozza a z erdő világát.
Némán átsuhanok a fák lombjai alatt,
ott vezet az utam, ahol a legsűrűbb, legvadabb a rengeteg,
ott tudom elfeledni a világot.
Engem is elfelednek, engem, kit megsebeztek az ágak.
Elmélyedek a lelkemben, egyetértésben... ott a zöldben,
elrabol a szép álmaimból és megjelenik gondolataimban,
felborzolt érzelmeimmel ballagok... és hogy a világ megértse... hogy az élet szép,
de el ne feledjem..., hogy magamban hordom azt... amit felednem kéne. |
|
|
- szeptember 21 2018 10:30:10
Az erdő nyugalma mindig lenyűgöz, ahogyan versed is.
Gratulálok!
Szeretettel: Vali.  |
- szeptember 22 2018 05:30:21
Az erdő csendje , szépsége biztosan nyugalmat áraszt, ugyanakkor sok veszélyt is rejthet. Nekem félelmetes. De ahogy megírtad, átérezhető, rád milyen hatással van. Gratulálok. szinci |
- szeptember 22 2018 17:15:27
"hogy a világ megértse", igen ez kellene. Szép vers.
Gratulálok: Gizi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
