|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Választás
Boldogan, ártatlanul nevetnek,
Nem tudva, mit hoz nekik a végzet.
A srác mocorogva vezet,
Folyton a lány felé nézeget -
A lány már laposakat pislog egy ideje,
És most végleg lehanyatlik a támlára a feje.
Õt figyelvén, amint édesen alszik,
A fiú arra gondolt, most van miért õt irigyelni.
Már csak õt nézi, elveszik benne...
Semmi mást nem vesz észre...
Aztán ez a kép is távolodik,
És nemsoká minden elsötétedik...
Lebeg a vaksötétben... úszik...
A kellemes melegség átöleli...
Olyan ismerõs, mégse tudja, mi lehet
Érzéketlenül merül el benne...
Ismerõs hang tolul a fülébe...
Tudja, kié, de mégse jut eszébe...
Nem is hang... Ez egy sikoly...
rSikoly! Õ az, ki ily rémítõn sikolt!
Hol lehet? Hová tûnhetett?!
Nem látom... Fáj mindenem..."
Mekkora kín... Elviselhetetlen...
Csak azt akarja, hogy vége legyen...
Meglepve nyitja ki a szemét,
Tényleg véget ért a szenvedés.
És hirtelen bekattan... Õ!...
Fürgén pattan fel a földrõl.
Jobbra egy sûrû erdõt lát, ott,
Balra, meg egy szakadék tátong.
Miatta kutatja a messzeséget szemével,
S meg is pillantja õt, teljes szépségében.
Az erdõbõl kilépve közeledik felé,
Lábait kecsesen rakosgatja egymás elé.
Szomorú arccal bámulja kedvesét,
Amivel meg is rémíti, szegényt.
rEl kell mennünk, jöjj velem, gyere!"
De a lány már csak bámulja az eget.
Odafut hozzá, megragadja a karját,
Szinte sírva hadarja mondandóját.
Õ is e szenvedõ arcra emeli tekintetét végre,
És ettõl könny szökik szemébe,
Szomorú hangon szól, bocsánatkérõen,
Reménytelenség cseng ki belõle:
rSajnálom, annyira fáj, de... de...
Én nem mehetek át veled...
Nem mehetek soha többé oda,
Nekem már egy másik hely a haza.
De neked most menned kell,
Itt tovább már nem lehetsz,
Örökre itt kellene maradnod...
Soha nem látnád többé a napot...
Menj, hisz menned kell!
Ne foglalkozz velem,
Neked nem itt a helyed...
Miért nem indulsz már el?"
A srác csak szorította a kezét,
Száját elhagyta egy halk nevetés.
rAzt hiszed, nélküled elmegyek?
Hisz úgy semmit sem érne az életem!"
Átöleli szorosan... Eljött végre a boldogsága...
A lány is örül, beteljesült a titkos vágya,
Mert, persze félt volna egyedül
Olyan hosszú idõn keresztül.
Együtt lépnek a szakadék széléhez,
Lebámulnak a legmélyébe...
Hívogató, meleg fényt látnak...
Talán a mennyországi ragyogás az... |
|
|
- március 31 2008 20:45:52
Szép történet. Gratula!
CRY |
- április 01 2008 04:54:13
Különleges történet volt. |
- április 01 2008 08:27:23
Tényleg különleges történet, de meglehet, hogy ilyen lehet, amikor ketten együtt mennek át a "túloldalra".
Ahogy mondani szokták: "onnan még senki sem jött vissza!"
De mit lehet tudni, lehet, hogy igen, csak mi élõk nem tudhatjuk!
üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. október 21. kedd,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
