Nagy eső hajnalban, áztatja a földet,
virágot, gyökeret, és üde hajtásvéget,
őszi a csapadék, de tavaszias illat,
kellemes eső szag, szüntelen megmarad.
Hajnalban a vágy is, nem olyan mint nappal,
tompa még és halk, fáradt bizalommal.
Furcsa napsugár kél, a reggeli zajjal,
monoton gépek hangja remeg, csendes morajlással.
Álmok lassan szakadnak, vége lesz az éjnek,
mély, csendes álmukból, az emberek felkelnek,
Hisznek egy csodában, vagy valami kis jóban,
hogy lelkük egyszer nekik is, eltelhet a jóban!
Kis harang nagy esők, fényes napsütés,
csapadék, holdsugár, vagy szürke kis menedék!
Nekem már mindegy, hogy melyik vet rám fényt,
a hajnali csapadék, bennem árad szét...
