Barnán nyikorog az asztal
A fotel gyöngéden marasztal
Karfáit puhán körém fonja
Szememre álom szirmát bontja
Ölembe hullik fáradt karom
Az órák megállnak a falon
Szétfolyik az idõ lassan, lágyan
Ma este e fotel lesz az ágyam
Go-ti-ho - április 02 2008 07:05:30
Hedzsi(ke...), ez tökéletes! Olvasás közben elkezdtem ásítozni... Ez egy nap-mint-nap - illetve estérõl estére - átélt dolog a számomra, valószínûlegg többször esett meg velem, mint Veled az, hogy egyáltalán elalszol, és mégsem sikerült így megfogalmaznom. A vers formailag is kitûnõ
Torma Zsuzsanna - április 02 2008 08:48:03
Szép kis vers!
Üdv. Torma Zsuzsanna
szoszircsi - április 03 2008 18:13:24
[b]Hedzsi....finoman nyúlsz a szavakhoz és az érzésekhez...ez nagyon tetszik nekem...
