Napkorong

A halál

Tegnap, testvér, te nem hittél?
Tegnap ott a szőlő lénél,
(Félelmem úgy citerált!)
mikor halál mellém állt.

Vészesen suhog kaszája,
fenyegetve szólt csontváza:
El most, te hű rabszolga!
Ne szürcsölj itt a borba!

Jó halál, könnyezve kértem,
netán vágyakoznál értem?
Nézd, itt áll sok bor neked!
Jó halál, add kegyelmed!

Mosollyal fogta serlegét;
mosollyal fogadva eszmét,
pestis egészségére;
mosollyal ült ismét le.

Örömmel hittem elenged,
de ő újra megfenyeget.
Bolond, egy pohár borért
hiszed, megadtad a bért?

Halál, szeretnék itt a földön
orvos lenni, egy nagy öröm,
hagyj: s én megígérem, a
betegek érdekében.

Jó, ha tovább akarsz élni:
megfoglak téged kímélni.
Élj, míg a csóktól lefogysz,
s az ivástól összerogysz.

Ó, szózat, te mit beszéltél!
Halál, engem újjá szültél.
E pohár szőlőlével,
halál, jó testvérséggel!

Mindig élnem kell csak egynél,
Mindig! a szőlő Istennél!
Mindig bor és szerelem,
Mindig csak öröm nekem.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Der Tod

Gestern, Brüder, könnt ihrs glauben?
Gestern bei dem Saft der Trauben,
(Bildet euch mein Schrecken ein!)
Kam der Tod zu mir herein.

Drohend schwang er seine Hippe,
Drohend sprach das Furchtgerippe:
Fort, du teurer Bacchusknecht!
Fort, du hast genug gezecht!

Lieber Tod, sprach ich mit Tränen,
Solltest du nach mir dich sehnen?
Sieh, da stehet Wein für dich!
Lieber Tod verschone mich!

Lächelnd greift er nach dem Glase;
Lächelnd macht ers auf der Base,
Auf der Pest, Gesundheit leer;
Lächelnd setzt ers wieder her.

Fröhlich glaub ich mich befreiet,
Als er schnell sein Drohn erneuet.
Narre, für dein Gläschen Wein
Denkst du, spricht er, los zu sein?

Tod, bat ich, ich möcht auf Erden
Gern ein Mediziner werden.
Laß mich: ich verspreche dir
Meine Kranken halb dafür.

Gut, wenn das ist, magst du leben:
Ruft er. Nur sei mir ergeben.
Lebe, bis du satt geküßt,
Und des Trinkens müde bist.

Oh! wie schön klingt dies den Ohren!
Tod, du hast mich neu geboren.
Dieses Glas voll Rebensaft,
Tod, auf gute Brüderschaft!

Ewig muß ich also leben,
Ewig! denn beim Gott der Reben!
Ewig soll mich Lieb und Wein,
Ewig Wein und Lieb erfreun!

Írta: Gotthold Ephraim Lessing