Csend, forróság, nap
Vízpartján szomorú fûz sírogat.
S víz fölött szellõ lengetné alvásba
De lejebb a vizen egy fürdõzõ lányka.
S ebben a tájban víznek
Méhecske csend a folyása.
Mégis egy zaj, egy fürdõzõ lányka
És éneklõ anyja, ki foglalatos a mosásba.
Lábai bõ szoknyáját szorongatja
Hajolva víz fölött melleit mozgatja.
S nem vesz észre éngem
Ki õt lopva bámulja.
S e csobogása víznek, és asszony dúdolása
Álomba ringat a parton
Hol becsukott szemeim ifjuságom látja.
S álomba mélyedek de felrettenek
Nézd:szemtelen egy tücsök arcomról zenélget.
Torma Zsuzsanna - április 02 2008 09:21:56
Kedves, érdekes vers!
Bátor egy tücsök volt, hogy az arcodon zenélt!
Mert általában nem lehet látni a tücsköt, hogy hol ciripel!
Te kivételes voltál számára!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Magdileona - április 02 2008 12:52:53
Érdekes, hangulatos... szinte álomba ringató.