|
 Vendég: 33
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Albert Ferenc
Ez is Budapest
Ital és vizelet bűze terjeng olykor
az aluljárók rideg kövezete felett.
Kartonlapok, ócska vatta-paplanok
átitatva, e folyadékok elegyével,
diplomát mellőz e vegyészlabor.
Mélán kószáló „Szendvics embert”
nézem, s a siketítő hangzavart
felülíró hegedűszót hallgatom,
miközben szomorúan konstatálom:
Itt van advent, és ez is Budapest.
Nyomorban fetreng itt alant a vég;
püffedt, lila arcokon a szenvedés
kék erezete mintáz élő gyötrelmet.
Ez Marathón futás egy szebb életért?
Nem-nem, ez rövidtáv, még egy percért!
Fent, szikrázón csillognak a fények;
jól öltözött, vidám népek sokasága
tölti be hömpölygőn a zsúfolt teret.
Nincs gondjuk kenyérre, melegételre,
jókedvűen égnek az ünnepi lázban.
Kettészakadt világunk görbetükre,
szembesíti létünket a valósággal.
Fent, avagy lent éljük az életet?
Élünk, vagy eleven holtak vagyunk?
Irónia; ezek is, azok is mi vagyunk!
|
|
|
- december 08 2018 13:41:43
Kedves Ferenc, ha Budapesten járok én is hasonlóan szoktam érezni magam. Nagyon megérint, hogy emberek ilyen körülmények között kénytelenek lenni. Borzasztónak érzem, hogy a 21. században embertársakat, /akik, Isten képmásai velünk együtt/ ilyen körülmények között vannak. Tudom, hogy ez máshol is így van - sajnos - , ami természetesen nem vigasztal. A vers nagyon visszaadja ezt a szomorú érzést, ... ez Marathón futás egy szebb életért? Nem-nem, ez rövidtáv, még egy percért! ... sajnos így van! Kedves Ferenc, köszönöm, hogy leírtad ez a szép szomorú vers-valóságot, ami valamiért így van. Köszönöm és szép napot kívánok, szép Adventi időszakot ----- üdvözlettel --- Anna |
- december 08 2018 14:29:21
Igen. Sajnos az utolsó 20 évben sokat változott. Ott születtem, ott nőttem fel, így a szívem mindig visszahúz. Szomorú látni a változó állapotokat. Nagyszerű versedhez szeretettel gratulálok: Zsuzsa |
- december 08 2018 16:19:34
Gufi, köszönöm ezt a verset. Ilyesmit nem lehet csengő rímekbe foglalni. Pesti lévén naponta találkozom ezzel a szomorú jelenséggel... És akkor itt van az Advent, a Karácsony... Az egyik szemem sír, a másik szeretne nevetni... 
A változtatáshoz nem elég az elesettek támogatása, segítése. Nekik is akarni kell felállni, változni, apró lépésekkel kihátrálni abból, amibe talán a maguk hibájából is jutottak... Míg élet van, van remény is. Ha akarat nincs, csak a temető van, és az is közköltségen...
Együttérzéssel: Dávid
|
- december 09 2018 11:51:11
Igen, sajnos ez is... Azért fontos néha ezt is lejegyezni, köszönet érte! üdv.: párducos/Árpi |
- december 10 2018 19:49:03
Kedves Anna. Kedves Zsuzsa, Kedves Dávid, Kedves Árpi!
Köszönöm szépen a figyelmeteket, köszönöm szavaitokat!
Igen, sajnos e rettenetnek két éle van Tőlem okosabbak sem tudják a problémát ésszerűen, jogszerűen, lelki, fizikai sérülés mentesen megoldani!
Üdvözlettel: gufi  |
- december 12 2018 14:33:52
Kedves Druszám! Jó a gondolatsorod és amit láttatni akartál, azt láttuk is!
És, igen... kire mit rótt a sors, azt kell élnie! Sírunk, vagy nevetünk a másik sorsán, attól nem lesz neki jobb... föltehetően.
Ügyes munkád nagyon tetszik, jó, ha mondom = 5*
Szeretettel, nagy figyelemmel olvastalak és a soraid, nagyon lélekbehatolóak lettek. Katonáknál úgy mondták: "A foglalkozás elérte a célját"!
Csak gratulálni tudok!
KíberFeri  |
- január 01 2019 14:15:20
Szervusz Feri!
Köszönöm szépen, hogy időt szakítottál rám!
Köszönöm értékelésed!
Üdv: gufi |
- január 21 2019 12:12:49
"Irónia; ezek is, azok is mi vagyunk!" |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
