Fák, csak álltok némán, csendesen a réten,
erdőben az állatok, most társaitok lészen,
Ember ki arra jár, mindig titeket lát,
ti magányos, egyhangú, de örökké zöld fák.
Adtok a világnak, tisztább, jó levegőt,
rétek legelőjén, megannyi ág letört.
Szótlan világunkban, megszólaltak a fák,
mikor az ágatokhoz, a szél hozott változást....
