|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
A "Virrasztók"-hoz
Halkabban szóljon az ének,
Még halkabban a panasz;
Hagyjátok a szendergőket,
Minek vón felverni őket,
Vájjon, mit használna az?
Vagy zavarni a mulatók
Kedvét, vájjon mit segit?
Mért venné ki kezeikből
A telt pohárt? hadd hajtsák föl
És ürítsék fenékig!
Hejh, ki tudja, a halottért
Mennyi könnyűt sirtanak,
Ki tudja, mennyit szenvedtek,
Míg igy végkép kimerültek,
Akik mostan alszanak.
És a dőzsölők szemében
Ki sejti a könnyeket,
Miket a habzó serlegnek
Italával ők lenyelnek,
És szivökbe rejtenek.
Nem segit már itt az ének,
Nem segit ily nagy bajon;
Kik alusznak, meg nem hallják,
Kik mulatnak, tulkiáltják,
Hasztalan a siralom! —
Messze, messze még a hajnal,
Talán meg sem éritek,
Hátha megölnek a rémek,
Mielőtt a hosszú éjnek
A nap véget vethetett:
A mikoron majd elválik,
Hogy ez annyit siratott,
Megért-e már a halálra,
Ütött-e már végórája,
Vagy pedig csak tetszhalott;
Elválik, hogy a harangszó
Temetkezést hirdet-e,
Vagy pedig föltámadásra,
Hálaadó imádságra
Hijja-e a népeket?
Írta: Szendrey Júlia (Pest marc.1858)
Zu den Leichenwärter
Leiser soll das Lied halt tönen,
noch leiser als die Klage;
lasset ihr die weiter schlummern,
wir wecken sie jetzt noch ungern,
was nutzt jetzt diese Plage.
Oder die feiernden stören
was sollte das noch helfen?
Warum nahm es aus den Händen,
denen weg, die vollen Gläsern
die sollen das selber leeren!
Ach, wer weiss es, für den Toten
wie viel Tränen vergiessen,
wer weiss, wie viel Pein, die noch prellt,
und am Schluss sind ganz verzweifelt,
‘d jetzt die Ruhe verdienen.
Und in Augen den Bacchanten
wer vermutet noch Tränen,
mit welchem die schäumende Kelche
giessen in durstige Kehle,
und in das Herz vergrämen.
Hier hilf auch kein Lied doch weiter,
hier hilft nichts in grossen Not;
die noch schlafen, hören es nicht,
so ein Gesang alles erstickt,
das Weinen bringt nichts in Lot.
Noch so weit ist noch der Morgen
gar erlebt ihr das gar nicht,
vielleicht der Tod dort vor euch steht,
bevor der lange Nacht, zu Ende geht
’d auf einmal alles zerbricht.
Und dann wird es endlich zeigen,
das, die so fest gelobte,
ob es jetzt schon reif zu sterben,
aufgebraucht sind alle kerben,
oder, nur noch scheintote.
Man sieht, ob die grosse Glocke
läutet für das Begräbnis,
oder für der Auferstehung
um eine betende Danksagung
ruft ohne Gewissensbiss.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni |
|
|
- január 20 2019 08:02:58
Érdekes gondolatsor, tetszik is!
Elismerésem!
KíberFeri  |
- január 20 2019 14:14:17
Szívvel, szeretettel olvastam remek, érdekes versedet: Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 25. szombat,
Kristóf, Jakab napja van.
Holnap Anna, Anikó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
