Minden nappal egyre közelebb jössz hozzám
Mindezt oly lassan teszed, hogy alig bírom
Bárcsak már a kezemet fognád
S megcsókolnál, így apadna a kínom.
Ha találkozunk, szemeid mosolyogva köszöntenek
S érzem, szeretsz a közelemben lenni
Ahogy hozzám érsz, a testem beleremeg
Bárhová mész, Veled akarok menni.
Tudom, Te is félsz és óvatos vagy
Azt hiszed, magadat megvéded
A fallal, amit építettél, ami nagyon nagy
S a boldogságot talán nem is reméled.
Tördd át a falat és nyisd ki a szemed
Adj esélyt magadnak szerelembe esni
Ha akarod, én itt leszek Veled
S megmutatom, milyen szeretve lenni.
Torma Zsuzsanna - április 03 2008 08:43:40
Csodálatos vers, milyen jó érzés lehet annak, akinek szól! Ettõl biztosan "ledõl a fal" kettõtök között!
De nem vagyok irígy, én is voltam fiatal!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
zsuzsu - április 03 2008 12:01:18
Szia!
Megirtad az én történetemet, ami velem esett meg, Pontosan igy viselkedett, és én úgy éreztem magam ahogy te. Ma boldog ember vagyok. nagyon tetszett: szeretettel: zsuzsu
silverdragon - április 04 2008 00:02:00
Annyira szeretném, ha végre leomlana az a bizonyos fal közöttünk... S ha ez a vers hozzásegít ehhez, akkor már érdemes volt megírnom.
