Napkorong

Meghalt testvéremnek
(Névnapján)

Alugyál csendesen, nyugodjál békében,
Amely magához vett, a földnek ölében,
Legyen olyan édes, örök pihenésed,
Amily keserű volt hosszú szenvedásed.

Hosszú szenvedésed! pedig alig éltél,
Az ifjúkornak csak küszöbére léptél,
A midőn elhagytál örökre bennünket,
Annyi szép reménytől fosztván meg lelkünket.

De neked így jobb volt! ez legyen vigaszunk,
Sírhalmod fölött ez fojtsa el panaszunk,
Jobb volt neked ifjan a sírba leszállni,
Mint még hosszú évek kínjait kiállni.

A beteg virának, jobb hamar kiveszni,
Minthogy féregrágta gyökerén szenvedni;
Hiába hullana ég harmatja rája,
Színt nem adna neki kelő nap sugára,

Busan hajlanék le mindaddig virága,
Mig hosszan szenvedvén beállna halála,
Nyugodjál békében édes jó testvérem!
Híven él emléked mindnyájunk szivében,

Ahányszor említünk s kiejtjük nevedet,
Könnybe lábbad szemünk szívjóságod felett,
Mert amilyen roncsolt, beteges volt tested,
Olyan ép volt szived, oly romlatlan lelked.

Áldjuk poraidat, áldjuk emlékedet,
hosszan emlegedvén rövid életedet.

Írta: Szendrey Júlia (Pest, april. 12. 1856.)

An meinen gestorbenen Bruder
(An seinem Namenstag)

Schlaf Du in der Stille, ruhe jetzt in Frieden,
der Dich genommen hat, im Schosse den Erden,
soll Dein Schlaf so süss sein, und die ewige Rast,
wie bitter und lang war was Du erlitten Last.

Dein zu langes Leiden! Doch kaum hast du gelebt,
in dem Jugendalter, bist du nur hereinschwebt,
wenn du uns für immer so früh verlassen hast,
was uns von viel Hoffnung jetzt ausgeplündert hat.

Für dich war es besser! Das soll unser Trost sein,
über dein Grab soll es keine Klage, oder Pein,
es war für dich besser, begraben zu werden
als noch viele Jahre, mit den Qualen leben.

Für den kranken Blumen, ist besser zu sterben,
als an wurmstichige Stamm langsam verderben;
umsonst wäre für sie auch das himmlische Tau,
Farbe gäbe für sie nicht mal die Sonne auch.

Traurig würden die Blüten sooft sich biegen,
und die Qualen würden sie bis zum Tod quälen,
lieber Bruder ruhe dort unten in Frieden!
Der Schmerz wird im Leben, uns nie mehr gemieden.

So oft bei uns Dein Name ausgesprochen wird
träne aus den Augen, wie damals wieder rinnt,
so wie Deinen Körper die Krankheit zerstörte,
genauso Dein Herz zu den schönsten gehörte.

Wir segnen deinen Staub und sind dir ergeben
noch sehr lang erwähnend, deinen kurzen Leben.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni