Önzetlen a lelked,drága kis szívem
ami nekem öröm,a Tiéd is legyen !
Hol van már,eltűnt az a boldogság
amit csak,a felhőtlen fiatalság ad
A valóság a torz,nem a régi emlék,
mert ami azokban él,volt az életünk
Tanulgattunk élni,faltuk a szerelmet
csillogott szemünk,ahhoz értettünk
Csalódtunk, elszállt boldogságunk
de egy másik nap,újabbra találtunk
Jó volt csak így élni,egymásra találni
adni a szerelmet,és másoktól kapni
Aztán egyszer, mikor Rád találtam,
megéreztem rögtön,ez az én világom
Vigyázni örökre,csak Rád, akartam
ami volt kincsem,mindent Neked adtam..
