|
 Vendég: 86
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
III.
CSAK MENT ÉS TEREGETETT NÉMÁN,
Rosszat tettem, bántottam, mert bántottam, már bánom. De késõ.
De érzi Õ és érezte is, kötelékünknél csak önfejûségem volt erõsebb.
Hallgatnom kellett volna rá. Szépen, forsliftosan...
De felrúgtam a szabályokat, mint minden kamasz, s ki felnõ megbánja azt.
S apám bizalma oly erõs volt bennem,
ha hazudtam, kérdõre vont, de nem vert,
NEM SZIDOTT, NEM IS NÉZETT ÉNRÁM
büntetés volt ez, nagyobb, mintha megvert volna
a krétával összefirkált szomszéd ablaka miatt,
vagy, mert kártyázásuk közben az asztal alsó
polcára tett fröccseiket végig kóstoltam.
Aznap jól aludtam.
És hiába minden intõjel,a ruhák feszített szárítókötélen vesztesként lógnak.
S A RUHÁK FÉNYESEN SUHOGVA
dúdolják a múltat, pedig megfogadtam,
hogy abból nem építkezem. De most a csend ölel, s hogy
írnom kell, mit elmulasztottam annyi éven át.
Most van itt az ideje.
Keringõt jár a kezemben a porszívó, a partfis,
a tollseprû, miközben aszalódik a vén ízület,
s kidagad, de gondolataim eközben
KERINGTEK, SZÁLLTAK A MAGOSBA.
a képzelt képkörök fodrán, s néha bekukkantok
résein a térnek, ha szükségét látom, mi folyik a valóságban.
De nem biztos, hogy szívesen szembesülök vele.
Hisz a mókuskerék forgásában "Iszonyat"-ként
van jelen a huszonegyedik századi valóság,
mely bizonyos tekintetben egyezik a múltszázad elejével.
IV.
NEM NYAFOGNÉK, DE MOST MÁR KÉSÕ,
mert hiába sirattam el õket el, nyomomban vannak, vagy én az övékben ?
Napjaimat beszövi a múlt keserve, s a gyerekkor,
meghitt félelme körbefon. Lassan a létra tetejére
érve érintem a felhõk zegzugát. S talán visszatekintve szellem lelkek ingó árnyaként
látom viszont õket, s minden megszépít a múlt
ragyogása, sõt
MOST LÁTOM, MILYEN ÓRIÁS Õ -
amint a varrógép fölé hajol, s kötényeket varr,
hogy mi keresetét megegyük holmi nyalánkságként.
Mert sokszor volt savanyú tojásleves, s hogy
mindenkinek jusson a kevéske eperbõl,
eperhab, pedig, hogy utáltam. Mint a borsodót.
S tincseit kezembe tartva frizurát csavartam neki,
s látom amint
SZÜRKE HAJA LEBBEN AZ ÉGEN,
és mindig elégedett volt azzal amit csináltam,
pedig nem vagyok fodrász.
- Jó ez így - mondta.
Nagymosás elõtt gombócot fõzött, mert annak
vizét a ruhák keményítésére használta.
- Lehetsz szegény, de lyukas, foltos, piszkos ruhába ne járj ..... - intett.
Szél fújta ruha lebeg a kötélen, s
KÉKÍTÕT OLD AZ ÉG VIZÉBEN.
Mint önmaga, ahogy egyre kúszik-kúszik feljebb
az öröklét felé, s nevetve visszaüzen, hogy hol
az én "csöpcsim, lapcsim, hapcsim ...." nevetve
emlékezik gyermekkora torzult mondataira.
S mily felemelõ bölcselet közt létezik:
" az emberiség majdnem teljes egészében halottakból áll, az elköltözöttekhez képest,
mily kevesen vannak az élõk".
Kölcsönvett vers: József Attila Mama, Iszonyat
Idézet: Anatole France
Köszönöm, hogy olvastátok.
R.J. |
|
|
- április 04 2008 15:23:02
Visszatekintés a múltra, önelszámolás,emlékek és sorsok és még sorolhatnám mi mindent jelent e vers a két híres költõ nyomdokán. |
- április 04 2008 15:54:00
Látod, Jolán, amit én csinálok, az ujjgyakorlat, játék, zsonglõrködés.
Amit Te - az vers. |
- április 04 2008 16:13:22
Elolvastam többször, az egészet, lebilincselõ olvasmány volt.
Köszönöm neked, hogy elkalandozhattam régmúlt idõkbe.
A fiataloknak is ajánlom, érdemes elolvasni.
Nagyon értékes amit írtál! |
- április 04 2008 17:53:23
...s ami nem volt szép, azt is egyre lágyabbá érlel minden év...
szí. |
- április 04 2008 18:14:40
...- majd nyugtot lehel az ulolsó sóhaj...-
- Óh...- jaj, egyel többen vagyunk!
De...- (és nem folytatom!)
Lajos
Louis De La Cruise |
- április 04 2008 18:47:07
kedves Jolán!
Azon kívül, hogy zseniális ötletnek tartom e József Attila Mama c, versének eme modern feldolgozásá, mesterien remeknek tartom az egész kivitelezését.
Számonra a tngelye a versnek:
"Hisz a mókuskerék forgásában "Iszonyat"-ként
van jelen a huszonegyedik századi valóság,
mely bizonyos tekintetben egyezik a múltszázad elejével."
Remekül építetted köré az egész verset.
Szép munka! A Költõi eszközök, és a forma önmagáért beszél.
Gratulálok!
Szeretettel: marica |
- április 04 2008 21:25:03
Szeretem József Attilát.
Szeretem ahogy írsz.
Szeretlek Téged.
 g. |
- április 05 2008 02:54:23
Kedves Joli ez fantasztikusan szép. Üdv: Ildi |
- április 05 2008 09:55:06
Hát jól kitárulkoztál, szent igaz, mint Versed. Nagy az ötlet, s hogy kétszerre raktad fel, egyszerre úgyis sok lett vón'. Igen mi általában csak játszunk a szavakkal, vagy csak játszuk, hogy játszunk, Te viszont komolyan veszed. Véresen komolyan, de hisz' ez csak csak annak adatik meg, aki "véres, igaz életû". |
- április 05 2008 10:57:53
Kedves Jolika, itt már elõttem mindent elmondtak a többiek. De én is elmondom: lenyûgözõ volt. Maga az ötlet eleve fantasztikus... de ahogy véghez vitted, maga a csoda. Õszintén gratulálok! Szeretettel: Magdi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
