|
 Vendég: 93
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Megvannak a magam ősz hajszálai,
Némelyikhez az ijedtség hajszolt,
S mások az idő kézműves darabkái,
Miket az elmúlás közeledte ácsolt,
Àcsolt, tákolt, s elvétve fabrikált,
Közszemlére szánva a világnak,
Mialatt az idő messzire kószàlt,
Ide, hol a magam fajtàk járnak,
Léptem ingatag hidak szeszélyeit,
Kanyargó patakok kiszámított medrét,
Hordoztam büszke lovagok erényeit,
S a bűnös lelkiismeret súlyának terhét,
De a béke véges, akárcsak a háború,
Nem terem semmi az öröklét asztalára,
Csupán a furcsa tánc, mit jár derű és ború,
Hol babérral, hol a hiábavalóság dacára,
S az ősz szálak alatt, ráncaimnak mélyén,
Az idő tán haladt, de nem futott zátonyra,
Minden mi vagyok, ha áttör testem kérgén,
Életre ítél, s egy élet kevés a halálra,
Arra nincsen recept, csupán egy állomás,
Félút a jelen és a jövőn túli lét között,
Hiába fáj, hogyha szükségszerű a változás,
A lélek ahogy jött, mindig úgy költözött,
Mikor feketébe öltözött....
S, vissza nem nézett...
Valamiképp eltörött...
De újjászületett... |
|
|
- április 14 2019 11:39:32
Szép versedhez szeretettel gratulálok. Kellemes vasárnapot kívánok: Zsuzsa |
- április 14 2019 12:15:19
Nagyon megkapo vers,de deru lato is,meg szomoru is.Koszonom,hogy olvashattam Janos |
- május 27 2019 17:42:09
Köszi nektek!  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
